A kutyák kiválasztásának, idomításának módszerei a XIX. század második feléig apáról fiúra öröklődő módszerek összessége volt. A XIX. század közepén alakultak ki az első tudományos igénnyel felépített képzési rendszerek. Az első széles körben elterjedt rendszer a „par force” módszer volt, melynek lényege, hogy a kutyát a kívánt feladatra fájdalom alkalmazásával veszik rá. Ezzel párhuzamosan kialakultak erőszakmentes kizárólag jutalmazáson alapuló módszerek is, azonban mindkét szemlélet csak bizonyos esetekben hozott jó eredményt.

A kutyák viselkedésének motivációit vizsgálva először Ivan Petrovics Pavlov végzett kutatásokat, aki a feltételes reflexeket vizsgálva a reakciókat „lecsupaszított”, „steril” környezetben vizsgálta. Ennek nyomán elterjedt az a nézet, hogy a kutyára, mint „gépre” tekintettek, ami a megfelelő idomítás („beprogramozás”) után egy adott ingerre (parancs) egy adott automatikus választ ad (a betanított cselekvés). Ez a szemlélet nem állta meg a gyakorlat próbáját, hiszen egy valós szituációban egy kutyára mindig nagyon sok inger hat, és ezen ingerek összessége határozza meg egy kutya következő cselekvését. Ezen szemlélet ellentettje, az állat humanizálása, amely feltételezi, hogy a kutya motivációi, gondolatai az ember motivációihoz, gondolataihoz hasonlatosak.

Kutyaiskola

A kutyaiskola kifejezés egyaránt jelöli e szervezetet, illetve a helyet, ahol a kutyák, és a gazdáik megtanulhatják a közös munka, illetve az udvarias együttélés szabályait. Az oktatás általában külön folyik a kezdő és a haladó szinten; korosztályonként; csoportosítva lehet az engedelmességi, örző-védő, agility szakágak, sőt a testméret szerint is.

A kutyaiskolában a kutya, és gazdája együtt tanulja meg az alap vezényszavak használatát/jelentését (ül, áll, fekszik, hozzám), illetve a viselkedést a többi gazdával, kutyával.

A kutyák általában szeretnek iskolába járni, mivel az nekik egy program, amelyen a Gazdával együtt vehet részt.

A részvétel feltételei, házirend

Mivel a kutyák súlyos sérüléseket okozhatnak, és a kutyaiskola veszélyes üzemnek tekinthető, a munka szigorú házirend szerint történik és a kiképzők utasításait szigorúan be kell tartani. A házirend előírhatja például, hogy tüzelő szukával a kiképzések vagy egyáltalán nem látogathatóak, vagy csak előzetes egyeztetés után, a kiképzés alatt megtilthatja a mobiltelefon használatát, és általában korlátozza a gyerekek belépését is.

A képzéseken célszerű kényelmes és összekoszolható ruhában megjelenni. Mivel a kutya a kiképzés során számos más kutyával is kapcsolatba kerül, igazolni kell, hogy az állat veszettség ellen oltva van, és érdemes a kutyát a gyakoribb kutyabetegségek, köztük a kenelköhögés ellen is immunizálni.

A képzéshez használt eszközök

Póráz - A anyaga lehet bőr, vagy textil. Fontos, hogy jó fogása legyen, és ne sérthesse meg a kiképző kezét. A láncpóráz kiképzéshez nem használható. A póráz kiválasztásánál nagyon lényeges a megfelelő karabiner kiválasztása. A karabinernek meg kell tartania a kutya erejét akkor is, ha pánikolva rángatja a pórázt. A feltekerhető „flexo” póráz a visszahívást még nem ismerő kutya sétáltatásánál nagyon praktikus.

Nyakörv - A nyakörv lehet textil, bőr vagy fém. Az amatőr kiképző kezébe elsősorban a fix vagy „fojtó” bőr, vagy láncnyakörv való. A fojtó nyakörv - helyes használat mellett - nem a kutya fojtogatását szolgálja, hanem a gyors, rövid pórázrántásokkal a kutyában olyan érzést kelt, mint amikor a rangban felette álló a nyakánál fogva megfegyelmezi. Az elektromos nyakörv a kutya távolról való figyelmeztetésére szolgáló eszköz. Használata megosztja a kutyakedvelőket, mivel egyesek szerint az állatnak felesleges szenvedést okozó felesleges eszköz, míg hívei szerint egy praktikus eszköz a kutya távolról (akár több száz méterről) való figyelmeztetésének. Az eszköz két részből áll:

• A kutya nyakörvén van egy elemes készülék, amely a villanypásztorhoz hasonló impulzusokkal képes „büntetni” a kutyát.
• Távirányító amellyel a gazda az impulzusokat tudja vezérelni.

A Gazda a kutya nem kívánt cselekedetekor megnyomja a távirányító gombját, ennek hatására a nyakörvön levő eszköz a kutyát egy impulzussal figyelmezteti. Az eszköz használata nagy gyakorlatot követel.

Dobólác, kanna - A dobólánc, vagy üres műanyagkanna a kiképzés alatt álló kutya némi távolságról való figyelmeztetését szolgálja. A láncot vagy kannát a kutya mellé kell dobni, és annak kellemetlen hangja jelzi a nem kívánt viselkedést.

Jutalomfalat - A kutya ezt egy feladat helyes végrehajtásáért „cserébe” kapja. Olyan apró falatokra vágott finomság szolgál jutalomfalatként, amit a kutya csak ilyenkor kap. Ez gyakran felkockázott párizsi, virsli vagy sajt, csupa olyan, amit a kutya azonnal le tud nyelni, hogy gyorsan készen álljon a következő feladatra.

Dicséret - A Gazdától kapott dicséret a jutalomfalat kíséretében, vagy begyakorolt feladatoknál önmagában is, nagyon fontos visszajelzés a feladat sikeres végrehajtásáról.

Képzés

 Szocializáció - A szocializáció folyamán megtanulják, hogy más kutyákkal és az emberekkel szemben ne lépjenek fel agresszívan – kivéve az örző–védő szituációkat –, illetve hogy az őket érő agressziót is lehetőleg kitéréssel kezeljék, de mégis megtartsák közben a magabiztosságukat. A szocializációt célszerű minél fiatalabb korban kezdeni.

Fegyelmi képzés - A fegyelmi képzés feladata - a konkrét gyakorlatok elsajátításán túl - a Gazda vezető szerepének elmélyítése, illetve az engedelmesség olyan szintű begyakorlása, hogy a kutya akkor is engedelmeskedjen, amikor a Gazdának semmilyen közvetlen ráhatása nincs az állat tevékenységére. A fegyelmi képzés során a következő alapfeladatok oktatása történik:

• Ül
• Fekszik
• Áll
• Séta láb mellett
• Behívás („Hozzám” vezényszóra a kutya odaszalad a gazdájához)
• Helybenhagyás (A kutya az utolsó előírt pozíciót tartja, amíg más utasítást nem kap)

Léteznek speciális képzések is (vakvezető, rohamjelző), amelyekre csak kevés kutya alkalmas, azonban az alap fegyelmi gyakorlatok minden egészséges kutyának megtaníthatóak.

Egy házi kedvencként tartott kutyánál a legfontosabb célkitűzés, hogy ne legyen agresszív és visszahívható legyen.

Ügyességi gyakorlatok - Az ügyességi és akrobatikus feladatok a kutya ügyességét, mozgáskoordinációját javítják. A feladatok kitűzésekor oda kell figyelni a fokozatosságra, mivel a kutya nem feltétlenül tudja felmérni, melyik gyakorlatot képes sérülés nélkül teljesíteni. Az ügyességi gyakorlatok sorának csak a kiképző fantáziája szab határt, de van néhány általánosan használt gyakorlat is:

Akadályugrás: A kutya séta, vagy ügetés jármódban átugorja a futógáthoz hasonló akadályokat. A feladat végrehajtása történhet pórázon követésben, szabadon követésben, vagy behívás közben.

Ferde palánk: Ez egy A alakú, két ferde síkból álló, hozzávetőleg ember magasságú akadály. A kutya egyszerűen keresztülszalad rajta.

Palánk: Egy olyan magas függőleges deszkafal, amelyre a kutya nem tud felugrani, hanem fel kell másznia. A leugrási oldalon célszerű egy padkát, vagy más segítséget kialakítani, ami megkönnyíti a sérülés nélküli földet érést.

Apportírozás: Az apportírozás a zsákmány vissza hozatala a Gazdának. A gyakorlópályán ez úgy történik, hogy a Gazda eldobja a labdát, vagy apportfát, és a kutya azt visszahozza. A gyakorlat kombinálható a többi ügyességi feladattal, például az apportfát ferde palánkon keresztül hozza vissza. Egyes esetekben ezt a gyakorlatot a fegyelmi képzéshez sorolják.

Őrző-védő képzés - A kutyának megtanítják, hogy a gazdára, vagy a területre veszélyt jelentő személyt elriasszák, vagy a lehető legkisebb sérüléssel a földre vigyék, és ott tartsák eltérő parancsig. A képzés fontos része, hogy a kutya a támadást parancsra felfüggessze, illetve az áldozatát elengedje. Az őrzóvédő kutyák képzésénél, használatakor figyelembe kell venni az adott országban érvényes törvényi szabályozást. Magyarországon - a törvényben meghatározott szervezetek kivételével - a kutya csak jogos védelmi helyzetben veheti fel a harcot a gazdája helyett. Az oktatott támadási stratégia nagyban eltér a kutya természetes stratégiájától, mivel az falkatámadást feltételez, azonban az őrző-védő kutya egyedül kell szembeszálljon egy emberrel. A tanított őrző-védő kutya a támadó bokája, vagy vádlija helyett felugorva a karját, vállát támadja, illetve lendületét kihasználva ledönti a lábáról.

Speciális képzések: 

Vakvezető

Rohamjelző

Kereső mentőkutya

Különböző szolgálati kutyák

Kutya képzés módja és helye

 Kutyaiskolában: A képzés csoportosan folyik, a képzés automatikusan a szocializációt is szolgálja. Mivel egyszerre több kutyával és gazdával foglalkozik a kiképző, ez a legolcsóbb képzési fajta. Nagy előnye a biztonságosan elkerített területen csoportosan végzett munka, valamint az, hogy minden eszköz rendelkezésre áll a képzéshez, illetve váratlan események kezelésére.

Bentlakásos képzés: Ennél a képzési fajtánál a kutya a kiképzőnél „lakik”, és ez napi többszöri gyakorlást, nagyobb intenzitást tesz lehetővé. Egy profi kiképzőnél olyan eszközök, lehetőségek is rendelkezésre állnak, amit a Gazda nem tud biztosítani. Mivel a Gazda a képzésnél nincs jelen, neki ez a legkényelmesebb képzési fajta. Hátrány azonban, hogy a képzést nem a Gazda végzi, a képzés idejére a Gazda szerepét a kiképző veszi át, ezért a gyakorlatok levezénylését a Gazdának is külön meg kell tanulnia.

Háznál képzés: A háznál képzés esetén a kiképző házhoz jön, és csak egyetlen kutya-gazda párossal foglalkozik. Vannak gyakorlatok, amiknek a megtanulását leegyszerűsíti, ha a képzés a kutya territóriumában zajlik. A háznál képzés további előnye, hogy a Gazda elfoglaltságának és a megtanulandó feladatnak megfelelő, a kutyaiskolai foglalkozásoktól független időpontokban is lehet foglalkozást szervezni. 

Vizsgák - A kutyaiskolák keretet nyújtanak a kutya tudásának leméréséhez és a munkakutyák neveléséhez is; többféle vizsgarendszer áll rendelkezésre, például az úgynevezett K99 vizsga vagy a BH (kísérőkutya ) illetve a HPO vizsgarendszer.